Hogyan gyógyítom magam #1

                            – egy pszichológus jól bevált technikái  #1

 Nem egy remek szakember állítja, hogy leginkább azoknak az embereknek tud támogatást nyújtani, akiknek a problémái saját maga számára is ismerősek. Az önismeret és az empátia (=együttérzés) elmélyülésével ez a kör egyre szélesebbé és szélesebbé válik.

Mindazonáltal azt vettem észre, egyre többen fordulnak hozzám azért, hogy az általános rossz hangulatukon változtassanak.

Úgy döntöttem, nagyon hasznos lehet másnak is, ha megosztom a számomra jól bevált technikákat, amellyel pozitívabbra tudom hangolni önmagam, s ezáltal több energiám jut az életemre, a feladataim megoldására.
 

I. Relaxáció, meditáció

Az első és legfontosabb lépés, hogy megnyugodjunk. Akár mi is történik, ezzel a lépéssel időt nyerünk. Balogh Béla CD-jét (Balogh Béla: A tudatalatti tízparancsolata) mint bevezető lépést számtalanszor ajánlom a hozzám fordulóknak: egyszerű ám rendkívül hatásos. Azonban választhatunk bármilyen más relaxációs, vezetett meditációt tartalmazó CD-t. A lényeg a napi rendszeresség, s lehetőleg reggel is és este is alkalmazni kell a választott módszert. 

A fent ajánlott CD rendszeres hallgatásával – minden egyéb energiabefektetés nélkül – napról napra áthangoljuk nézőpontunkat egy pozitívabb irányba.
A kitartás lényeges tényező itt (is): a befektetett energia idővel mindig megtérül! Lényeges: hogy amikor a legnehezebb, leginkább akkor van szükségünk a meditációra, relaxációra, feltöltekezésre!
Én a Hang és Fény meditációt gyakorlom napi rendszerességgel, s teszem elérhetővé az érdeklődőknek.
II. Érzelmeim megélése
A mindennapi élet során nem egy esetben érzékelem, hogy valami megérint, valami „betalált”. Ilyen esetben mintegy mentális jelzést teszek magamnak, hogy na, itt van valami – amivel este/reggel a meditáció során foglalkoznom kell. És amint tehetem is, már rászánom az időt, energiát, mert tudom, hogy hosszútávon ez egy igen megtérülő befektetés, valamint azt is észrevettem már, hogy amivel nem foglalkozom, az nem tűnik el, hanem időről időre újra felbukkan, jelezve, hogy még mindig van itt valami…

Tehát leülök és megnézem, miért is érintett meg a dolog. Mit éreztem? Mikor is tapasztaltam már ugyanezt az érzést? Mire/kire emlékeztet ez engem?
Ha meg van a kiváltó érzés, élmény, akkor ha szükségét érzem, megengedem magamnak, hogy sírjak vagy átérezzem a dühömet az adott eseménnyel kapcsolatban – mind a múltbeli régi eseménnyel, mind a jelenbeli emlékeztető eseménnyel kapcsolatban. (És ezt addig és annyiszor folytatom, ameddig szükséges, ameddig végképp el tudom engedni.)

 

III. Mozgás

Testünk arra rendeltetett, hogy minden nap bizonyos mennyiségű mozgást vigyünk végbe vele. Régebben az elegendő ételhez egész nap jönni-menni kellett, manapság mindezt a számítógép előtt/irodában ülve tesszük meg. Testünk viszont továbbra is igényelné a megfelelő fizikai aktivitást.
Arról nem is beszélve, hogy a felgyorsult életünk rengeteg stresszt okoz, aminek káros hatásait meglepő módon az erőteljes fizikai aktivitást igénylő sportokkal (futás, úszás, bicikli, síelés, spining, stb.) tudunk eredményesen csökkenteni. Az endorfin-felszabadulás, amelyet a minimum napi 30 perc intenzív sportolás okoz,  pedig azoknak a boldogsághormonoknak felelnek meg, amelyeket -többek között- a csokoládéevés során is érzékelhetünk.
Továbbá a cselekvés egy fontos eleme a változtatásnak, s ha elmegyünk sportolni, akkor már megtettük az első lépést ebben az irányban.
Az érzelmeink -főleg a dühünk- levezetéséhez is remekül alkalmazható, s még csak nem is kell hozzá agresszív sportot választani, elég, ha dinamikus. (Bővebben a témáról itt olvashat.)
IV. Naplóvezetés

A napló az érzelmi élményeink és a belső felismeréseink lejegyzéséhez, s ezáltal az önismeretünk elmélyítéséhez nagyon hasznos társ. A legjobb barátunk lehet ezen az úton, „valaki”, aki nem bírál, akinek mindent el lehet mondani, s aki megőrzi a titkunkat (ennek érdekében érdemes kulcsrazárható formát választani, illetve ilyen fiókban tartani).
Továbbá: nagyon hasznos, hogy min. fél év elteltével (mivel amíg „benne vagyunk” az élethelyzetben, nehéz látnunk a dinamikát) újraolvasható mindaz, amin keresztül mentünk – ezáltal lehetőséget nyújt ahhoz, hogy mélyebb összefüggéseket is észrevehessünk.

V. Barátok, támogatás

Az ember társas lény. Mindannyian folyamatosan kapcsolatokban létezünk – még akkor is, ha az elkülönülés érzése épp teljesen eluralkodott rajtunk. Amint nyitunk a többiek felé, egészen biztosan találunk olyan embereket a környezetünkben, akik hajlandóak meghallgatni minket, akik megértően állnak hozzánk, akik támogatóan, szeretetteljesen fordulnak felénk.
Előfordul az is, hogy mindenki hasonló cipőben jár körülöttünk, mint mi: mindenki rosszul érzi magát, csak panaszkodni tud, a mondatait úgy kezdi: „az a baj…”. Ekkor fontos, hogy keressünk magunknak olyan szakembert, akinek a támogatása révén energiát tudunk vinni a rendszerünkbe.  Nekem is van egy-két olyan barátom, akikhez szükség esetén fordulni tudok, megosztani a gondolataim, kérdéseim – mivel kíváncsi vagyok az ő véleményükre is.
És ide tartoznak a jó könyvek is: mind regények, mint önismereti témájúak – ez utóbbiakat talál a könyvajánlóban.
Figyeljen azonban arra, hogy a találkozás, olvasás után feltöltődve érzi-e magát, jobban van-e – mert ez a cél. Lehet, hogy nem kellemes, amit mond a barátja/a szakértő/a könyv, de mindenképp fontos, hogy Ön azt érezze, hogy támogatásra, megértésre lelt.

VI. Őszinteség

Elengedhetetlen összetevő az önismeret útján. Van, hogy azt ismerem be magamnak: ezzel kapcsolatban még nem tudok őszinte lenni önmagamhoz. És EZ RENDBEN VAN. Mivel most ez van. Az őszinteség szabadságot biztosít nekünk – szabadságot ahhoz, hogy az legyek, aki vagyok, és ahhoz, hogy majd megváltozzak.
Az őszinteséget más néven nevezhetem felelősségvállalásnak is: figyelek rá és kimondom magamnak, ha valamihez több közöm van, mint gondoltam volna. Mint mondjuk egy párkapcsolat sikertelensége esetén nem elég meglátnom a hibát a másikban, hajlandónak kell lennem arra, hogy önmagam szerepét is megnézzem kettőnk táncában – már ha változtatni szeretnék bármin is a saját életemben.

VII. Önszeretet

Érdemes lenne ezt az összetevőt említenem az első helyen, olyannyira fontosnak vélem. Viszont nem véletlenül került leghátulra.
Mindezen előző technikák alkalmazásával ugyanis elkezdjük magunkat szeretni – tehát végülis kifejlesztjük önmagunkban a legfontosabb összetevőt ahhoz, hogy változtatni tudjunk az életünkön. 🙂

Ha szeretjük önmagunkat, akkor az önbírálat  – és mások bírálata is – szinte automatikusan elmúlik, abba marad. Olyanok vagyunk, amilyenek. Senki nem direkt hibázik, tesz velünk rosszat, bánt minket/saját magát. Mi sem.. Azért teszi, mert nem tud másként tenni még.

A kitartás fontos ebben az esetben is: a befektetett energia idővel mindig megtérül! Amikor a legnehezebb önmagunkat szeretni, elfogadni – leginkább akkor van szükségünk rá! Fogadjuk el, hogy ez van, és adjuk meg önmagunknak is azt, amit másoknak képesek vagyunk: a türelmünket, a figyelmünket, a törődésünket – egyszóval a szeretetünket.
Az önszeretet az az erő, az az energia, amelynek révén megengedjük önmagunknak a változást, a másként-választást.

„Nem abban rejlik erőnk, hogy sosem bukunk el, hanem hogy mindig felállunk utána.” (Confucius)

Hajrá!
(2010.11.20.)