Mese a kisbárányról, aki nem volt tökéletes

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisbárány, aki mindig mindent a legjobban akart csinálni. Ő volt az első a reggeli befejezésénél; ha a szülei megkérték rá mindig ő volt az első, aki leghamarabb rendet rakott a szobájában, ő volt a legügyesebb a rajzolásban, az óvodai fogócskázásban, és bújócskázni is ő tudott a legjobban. Volt, hogy úgy elbújt, hogy a többiek már feladták a keresését és neki kellett előbújnia, hogy „nicsak, itt vagyok”!

Telt múlt az idő és a kisbárány nagycsoportos óvodásból iskolás lett. Eljött az első tanítási nap, és a kisbárányunk nagyon izgult, bár azt tudta, hogy mint eddig, biztosan itt is ő lesz az első mindenben. Így is lett. Nagyon hamar megtanult egyhelyben ülni addig, amíg a tanító néni mondta, szófogadó volt, jelentkezett, amikor tudta a választ a feltett kérdésekre és egymás után gyűjtötte be a dicséreteket.

Ez így ment egy darabig, míg egyszer csak észrevette a kisbárány, hogy néhány órát nagyon nem szeret. Valahogy nem kedveli azokat, nem szeret ott lenni, olyankor fáj a hasa, vagy a feje, unalmasnak találja hallgatni… érdekes volt ezt így észrevennie, mivel eddig ez még vele soha nem történt meg.

Ezt anyukája is észrevette, s ekkor elkezdtek arról beszélgetni, hogy a bárányok különbözőek: valamelyik báránykának az olvasás megy jobban, valakinek a matematika, van, amelyik szaladni, tornázni, mászni szeret, s van, amelyik énekelni, rajzolni, alkotni. És hogy ez így van rendben! Senki nem tud mindenben tökéletes lenni, s az úgy helyes, hogy másnak is hagyunk esélyt dicséreteket kapni.

A kisbárány gondolkozott ezen pár napig, s aztán úgy döntött, anyukájának ismét igaza lehet: a fociban is van, aki a kapuban jó igazán, védeni tud, s van aki szaladni szeret a labda után, meg cselezni. De a jó játékhoz, a csapatmunkához mindkettejükre nagy szükség van. Így lehet ez a suliban is. Így aztán megnyugodott és rájött, hogy elég néhány számára kedvenc tantárgynál remekül teljesítenie, a többit elég, ha alaposan megismeri.

Itt a vége fuss el véle!

2012.05.28.