Praktikus tanácsok az önismereti úton járóknak #3

Lehet, hogy ezzel kellett volna kezdenem:

Adjon magának időt!

Adjon magának minőségi időt, amikor csak önmagával foglalkozik. Engedje meg magának, hogy időről időre egyedül legyen. Ekkor jut ideje végiggondolni, merre is halad az élete, mit szeretne elérni, hol tart – valamint a fájdalmas élmények feldolgozására is ekkor lehet módja.

Lépésről lépésre
Lehetséges, hogy először csak napi 10 percre jut majd ideje, lefekvés előtt mondjuk. Ez nagyszerű, jelzi, hogy elkezdte a folyamatot. Egy hét múlva próbálja meg duplázni ezt az időt. Utána hétvégén példáuljelezheti a családnak, most szeretne 2 órát önmagával tölteni.

 

Kicsit olyan ez, mint elkezdeni a sportolást

Először nehézkes, fáj minden porcikánk, körülöttünk nem értik az emberek, minek is tesszük ezt, stb.

Ám egy-két hét múlva, egy hónap múlva beáll az új kerékvágás: körülöttünk (és bennünk) elfogadják az új szokásunkat. Mivel nem adtuk fel menet közben, hanem kitartottunk!

 
Hogy mi segít és mi nem?
Sokaknak segít:
– a naplóvezetés, 

– a témával foglalkozó könyvek olvasása,
– az, ha szakemberhez járnak, illetve
– olyan támogató közösségbe, ahol a résztvevők szintén azon a célon dolgoznak, ahová ők eljutni szándékoznak (ide tartozik akár egy barát támogatása is).

Folyamat
Siettetni lehet, de nem használunk vele. A tettek, a cselekedetek beszélnek itt is – ám fontos, hogy türelmesek és együttérzőek legyünk önmagunkkal. Elegen és eleget bántottak már minket, az nem segít, ha mi is bántjuk önmagunk.  Kitartással, a célra (önismeret növekedése) való figyeléssel és természetes kíváncsiságunk felkeltésével idővel messzire juthatunk!
Érdemes belevágni – hiszen senki sincs, aki végighaladhatna helyettünk az önismereti úton!

(2010. március 05.)