Filmajánló – Gravitáció
Véleményem szerint jelen világunk kultuszfilmje a Gravitáció, amely teljes mértékben az űrben játszódik. Magányunk, magára maradottságunk, a másik nemmel való kapcsolatunk, meg nem oldott gyászunk, dühünk, életünk kudarca… minden benne van. És az is, hogy mi vezethet kifelé, mi segíthet abban, hogy ismét lábra álljunk.
AJÁNLOM!
„A látvány felülmúlhatatlan a minden apróságra ügyelő, nagytotálokból az ujjak közül kibucskázó csavarokra ráközelítő képektől kezdve a háttérben lévő Földig. A kamera előbb megnyugtató, majd félelmetes körforgása felépíti a Gravitáció egészen különleges hangulatát, és szinte fizikailag ránt be a filmbe, úgy, hogy már a káprázattól bent ragad az emberben a levegő, hogy aztán a pokolian jó ritmusban bekövetkező katasztrófa hatására bent is maradjon a maradék hetvenöt percre is.”
„De a látvány nem csak a cselekmény melletti körülmény: a Gravitáció nagyszerűsége éppen abban áll, hogy Cuarón képekkel fogalmaz – akár olyan érzéseket vagy állapotokat, mint a magány legvégső metaforája, a végtelen, üres űrben rekedtség, akár olyan önmagában jelentéssel bíró jelzéseket, mint a film legszebb képe, amelyben Sandra Bullock egy gravitáció nélküli űrkabinban magzatpózban lebeg, pont egy köldökzsinórként belógó cső alatt.”