Praktikus tanácsok az önismereti úton járóknak #2

Minden úton eljön az idő, amikor besötétedik..

Amikor olyan érzésed van, a sivatagon haladsz keresztül. Semmi nem történik, vagy pont ellenkezőleg: a negatív történések kifogyhatatlannak tűnnek.
Ilyenkor fontos a kitartás.
Ezt egyszerűen azzal elérheted, hogy felismered éppen hol tartasz, hogy ez igen, éppen a sivatag/éjszaka és ez rendben van. Minden úton eljön ez az időszak. A mélypont. A fenekén, alján lenni a dolgoknak. És azt érezni, hogy innen soha nem lesz kiút. Hidd el, van kiút.
Igen, úgy vélem, hogy ahhoz, hogy felfelé indulhass és az valódi legyen, ahhoz el kell juss a mélyére a dolgoknak. És ez fáj. Ez nem kellemes. De nagyonis megéri!
Hogy mi segít és mi nem?
A társaság többnyire egyáltalán nem, vagy csak nagyon megszűrve. Azok segítenek, akik már áthaladtak azon valaha, amin most te, tehát együttérzéssel és megértéssel figyelik az agóniád.
Az ital/drogok sem. A tévé sem. Az evés sem. Azzal, hogy eltereled a figyelmed, semmi nem változik.
Persze, időnként hasznos, ha kikapcsolódsz, ám tudd: visszafelé már ugyanannyi az út mint ami ide vezetett – és különben sem akarsz visszamenni. Tehát ne menekülj!!!

Állj meg.
Sportolj, egyél, aludj. Meditálj. Olvass és nézz érdekes filmeket. Éldd át az érzéseidet. Beszélgess értő barátaiddal, szeretteiddel. Keress fel szakembert. Menj támogató közösségbe. Légy sokat a természetben.
És adj magadnak időt megtapasztalni a gyógyulás folyamatát – akkor is, amikor nem annak tűnik.